Címkék
Második nap a kutyaiskolában…
Azt hiszem, hogy egy icipicit jobban ment az óra, mint első alkalommal. Igaz, most már rutinosabb lévén, korábban megjelentem, hogy Sirkit elvigyem egy körre a Népligetbe, mielőtt az óra elkezdődik. Miután “emberünk” kitombolta magát, és kellőképpen összesározta a ruhámat az ugrálásával, megkezdtük az elő-foglalkozást. Még élénken éltek bennem a tegnap esti Victoria Stillwell rövidfilmek, úgyhogy Sirkánnál is bevetettem ezek közül jópárat.
Örömmel konstatáltam, hogy a “finoman” elvenni a jutifalatot parancsot nem is kell vele gyakorolni, mert ezt magától is nagyon szépen tudja. Soha nem kap oda, soha nem durva, mindig szépen kiveszi az ujjaim közül a falatot. Rövid pórázon ugyan, de gyakoroltam vele a behívást is, igyekeztem laza pórázról visszahívni őt. Én a “Sirkán, gyere!” parancsot használom, nekem sokkal emberibb, mint a “Lábhoz!” Majdnem 100%-os siker rátával dolgoztunk, mert most már erre mindig odajön, persze kellő abajgatás, meg “nagyon okos vagy”, meg simogatás, oldal-ütögetés kíséretében. 🙂
Az “Ül!” most már majdnem minden esetben működik, amikor általában nem megy, az azért van, mert ott van egy másik kutya, vagy ma délelőtt például két szarka vonta el a figyelmét, ezen még dolgoznunk kell 🙂 Jelenleg a “Fekszik!”-et próbálom neki megtanítani, de egyelőre még csak úgy megy, hogy először leül, aztán lehúzok az orra előtt egy jutalomfalatot, és akkor lefekszik, de rögtön fel is áll.
Sirkán szereti a pocsolyákat, ha talál egyet, azonnal iszik belőle. Persze csak ha nem nagyon sáros, mert ha úgy ítéli meg, hogy a víz koszos, akkor szépen odébb áll. Nagyon okos 🙂
Amúgy nagyon szépen tud már laza pórázon szorosan a lábam mellett sétálni, ha a “Láb!” parancsot hallja, néha ugyan emlékeztetni kell rá, hogy most ez a feladat, de én úgy látom, hogy ez egyáltalán nem esik nehezére. Ha jól csinálja, akkor jön a szokásos annyiraimádlakolyanokosvagy! Ilyekor le szokott ülni, és szigorúan mindig úgy, hogy az egyik mancsa a lábamon legyen, és a tesével meg nekem dől. Ez azért jó, mert most vedlik 🙂
Úgyhogy csodálatos állapotban, szőrös nadrágban és sáros pólóban, ezekkel a tudományokkal felvértezve érkeztünk meg az órára 🙂 A többi kutya még mindig megzavarja őt, és van pár kollégája, akiket nem kedvel túlságosan, őket általában lemorogja. Viszont jó hír, hogy amikor a kutyák közti szlalomozás feladat következett, a tréner azt mondta, hogy “Kezdjük Sirkánnal a sort, mert neki ez nagyon jól megy!” Halál büszke voltam. Közben is meg lettünk dicsérve 🙂
Most már abban is nagyon ügyes, hogy ha leültetem, és azt hallja, hogy “Ott ül”, akkor meg lehet őt kerülni anélkül, hogy felállna. (na jó, az esetek kb 75 %-ban 🙂 )
Ami nem megy még a fiúnak, az a fekszik, és ott marad. Ezt nem nagyon bírja, mert kis izgága, és azonnal fel akar állni. Nem baj, még gyakoroljuk.
Az óra után elmentünk mégegy körre a Népligetben (ha jól számolom, ma összesen több, mint két órát volt kint 🙂 ) Ott már főként csak játszottunk, de azért még néhányszor gyakoroltuk ezt a séta dolgot.
Összességében, nagyon elégedett vagyok vele, és állati jól érzem magam a társaságában, és teljesen biztos vagyok most már abban, hogy Sirkán egy nagyon jólnevelt és ügyes kutya lesz, akit majd a jövendőbeli gazdája büszkén fog mutogatni másoknak 🙂
Holnap folyt köv, remélem, nem fog szakadni az eső.
"Állat és Ember" Állatvédő Egyesület 