Csaladi_nap_Majus2013. május 11. – Szombat

Sokaknak csak egy átlagos szombat volt, nekem több szempontból is más, mint a többi nap: túl voltam az első érettségi meneten (és küzdelmeken), de a legfontosabb, hogy a 2013-as év Dog Dancing versenyszezonjának első versenyén vehettünk részt Pestújhelyen, az Állat és Ember Állatvédő Egyesület jóvoltából, hiszen ők rendezték azt a csodálatos családi napot, aminek az egyik – ha mondhatom így – fő programja volt a barátságos megmérettetés kutya-gazdi párosok között.

A fejemben még a vonatra szállás pillanatában is a német érettségi feladatai jártak, de közben azért izgultam, hogy oda találunk-e a helyszínre, drága Arcusom hogyan fogja érezni magát, egyáltalán nem viseli-e meg ez a hajnali vonatozás. Szerencsére ő teljesen jól érezte magát a fűtetlen kocsiban, nagyokat aludt vagy éppen jelezte, hogy igazán megérkezhetnénk már, mert neki sürgős dolga lenne. A két órás út alatt bőven akadt időm filozofálni, így újra felgyulladt a kis lángocska, az apró büszkeségérzet, hogy immár tizedik éve van jelen a Dog Dancing Magyarországon, mint kutyás versenysport. Az pedig már csak ráadás volt, hogy ugyan ezen a helyszínen rendezték meg az elsőt is. Kezdő táncosokként óriási dolog volt ebbe belegondolni, hiszen mi csak 2011-ben kezdtünk el versenyezni, így mi még bőven a feltörekvő fiatalos közé tartozunk, míg vannak az országban nagy, számomra ikonszerű párosok is, akiket bárkinek szívesen megmutatok interneten és azt mondom: “Szeretném, ha egyszer köztünk így is működne a dolog és képesek lennének ilyen gyönyörű harmóniára!”

Mert a DD nem más, mint a gazda és kutyája közötti kapcsolat bizalomteljes és látványos kifejezésmódja táncos formába öntve. Ha nem működik a kémia, akkor már nehéz bármit is elkövetni. Ezt saját bőrömön tapasztalom a mai napig, Arcusom elég önfejű és önálló gondolkodású, bár egy terelésre tenyésztett border collienál ez bizonyos szintig követelmény is, de nekünk ez sok nehéz percet okoz. Mikor ezredszerre is rossz irányból érkezik és azon kezd el agyalni az ember, hogy mit rontott el, hogy csinálta, mikor jól csinálta, talán épp máshogy tartottam a kezem, vagy más hanglejtéssel szóltam neki? Türelemjáték, az biztos, de megéri, gyönyörű perceket és élményeket, na és barátok lehet szerezni így!
Magáról a napról is ejtek természetesen szót. Imádtam! Már akkor nagyon szimpatikus volt az egész rendezvény, mikor az oltási könyvek ellenőrzése után a bejáratnál kakigyűjtő zacskót is kaptunk. Csillagos ötös ötlet, a zacsiból sosem elég! Bérmennyi is van az embernél, akkor is többre lesz szükség, nálunk ez tapasztalat. Amint kipakoltunk, máris tömérdek régi ismerőst pillantottam meg, mindegyiküket a sport által ismertem meg. Nekem nagyon sokat adott a DD, de igazából maga a kutyázás. Van abban valami, hogy az állatok jelenléte terápiás hatással van. Nem hiába van itthon egy kisebb állatkert . Sajnos nagyon sokan hiányoztak kezdésnél, vagy lerobbantak vagy dugóba kerültek. A kezdeti 5-6. helyünkből 4.-nek indultunk, így még bőven a stresszes lélekhelyzetemben voltam. Próbáltam mindent bevetni, hogy rám figyeljen, mivel ez volt csak a második hivatalos versenyünk, ott pedig nem lehet jutalmat bevinni a ringbe. Sikerült teljesen szétesnünk hála nekem, Arcus is inkább másfelé tekergőzött. A teljesítményünkről röviden annyit mondanék, hogy örülök, mert csinálta, de kevésbé sem olyan jókedvvel, mint itthon és látszott rajta, hogy agyilag megint nyaralt valahol messze tájon. Pedig meleg se volt… A bírónénik közvetlensége pedig egy fantasztikus dolog! Mikor Arci ülve maradt a ringben, mikor én már kijöttem és rászóltam, hogy Dinka… semmi, majd …szaurus, mire elindult, úgy hallottam, hogy elkezdtek nevetni. Több versenyzőnél is láttam, hogy odamentek hozzájuk és elmondták a hibákat. Ez megint egy tisztelendő dolog részemről.

A versenyen kívül is voltak nagyon látványos programok. Kiemelném a Boci, boci tarkát, amit élőzeneként énekelt együtt az egész tömeg. Újabb csillagos ötös, imádom, ha kreatív a banda és még mókázni is lehet. A kutyás rendezvények valamiért mindig felülmúlják a hétvégi disco hangulatát, így ezek nálam ki is maradnak, mi értelme oda járni, ha lehet tombolázni és sok-sok szőrpamaccsal haverkodni?! Az ugráló kötelesek bemutatója nekem nagyon erős benyomást tett, kiskoromban én is elkezdtem az akrobatikus kötelezést, ám egy másodikas kisgyerek mindent ki akar próbálni, így a sportról áttértem a zenére. Pedig mindig is arra vágytam, hogy meg tudjam csinálni a duplát… a mai napig nem tudom olyan gyorsan tekerni a kezemet. Itt pedig duplákat, triplákat, nagyon sok érdekes ugrást láthattunk, egyszerűen csodálatos volt! A táncprodukciók is színvonalasak voltak, köszönjük szépen őket a kislányoknak és a párosnak is! Tombolára is beruháztam, sajnos Murphy bácsi akkor nagyon a vállamon ült és nem engedte, hogy nyerjünk. Emellett volt még kutyaszépségverseny is, bemutatók, kutyasüti sütő verseny. Ha pedig van társasága az embernek, akkor már másra nem is vágyhat. Nekem ott volt a kutyám és a barátaim is, akiket imádok és ha nem lennének a kutyáink, akkor sosem ismerném őket.
Sajnos egyből eredményhirdetés után el kellett jönnünk a napról a hazavonatozás miatt, tényleg nagyon sajnálom, hiszen amilyen jól kezdődött a nap, biztos, hogy még jobban végződött volna. Imádtam, mosolyogva hagytuk el a művelődési ház udvarát egy csodálatos és eseménydús nap után. Szeretném megköszönni az Állat és Ember Állatvédő Egyesület tagjainak és Huber Heninek, hogy létrehozták ezt a fantasztikus napot nekünk, amire még ma is mosolyogva gondolok vissza és legszívesebben most azonnal visszapörgetném az időt, hogy még egyszer, csak egy picit átélhessem azt a hangulatot! Jövőre ugyan itt találkozunk!

Tóth Nikolett

DogDancing_2

DogDancing_3

DogDancing_1

DogDancing_4

Reklámok