Címkék

Vasárnap délelőtt részt vettem egy órán az “Isten csapása Sirkánnal” :), aki lassan kezd ugyanúgy hozzám nőni, mint Yukka…. Hihetetlen, milyen energia van abban a kutyában, pedig nem is olyan nagy, de mégis.
Sirkan

A karomban, lábaimban olyan izomláz van, mint állat. 🙂 Bár a kezdő csoportba álltunk be, azért az ott lévő kutyák mindegyikének volt már pár alapfogalma a Láb!, Bal!, Jobb!, Fekszik!, Ott ül!, stb parancsokról, szegény kis Sirkánnal ezért picit kilógtunk a sorból. Meg aztán, ő eléggé morgott a többi kutyára is, egyáltalán nem volt velük (még) olyan toleráns, mint a többiek egymással. Szóval, igazi erőt kellett kifejteni, hogy magam mellett tartsam. Azért persze voltak pozitív élmények is, pl kétszer is meg lettünk dicsérve a kutyák közti szlalomozáskor, mert kétszer nagyon szépen jött mellettem a fiú 🙂 Sőt, képzeljétek, a pallón úgy végigment, mint a sicc. Még segíteni sem kellett neki, nagyon ügyes volt, és én meg ugyanilyen büszke voltam rá. 🙂

A bal tenyeremen lenyúzta a bőrt a póráz, de nem csüggedek, mert most szent célul tűztem ki, hogy foglalkozom ezzel az ebattával. Az óra után elvittem még a Népligetbe egy kör sétára, ahol már inkább hagytam, hogy baromkodjon, én el nem tudom képzelni, hol tárol magában ennyit pisit, mert hogy minden egyes fához odarohant pisilni, az egészen biztos. 🙂 Aztán néhol egy-egy szakaszon azért próbáltam vele az órán tanultakat gyakorolni, így a Láb! kifejezést is, és képzeljétek, némi rásegítéssel ugyan, de tök szépen jött szorosan mellettem laza pórázon. 🙂 Állai okos az a kutya.

Úgyhogy szombaton és vasárnap megint megyek. Már alig várom. Tekla és Laci szerint ha 14-16 alkalommal ott leszünk, akkor nagyon nagy változást lehet nála elérni. Meglátjuk, mert azért hátrányban érzem magam azokkal szemben, akik naponta találkoznak a saját kutyájukkal. Én mindenesetre már akkor nagyon elégedett leszek, ha szépen megtanul sétálni, és szót fogad, ha kell.

Reklámok