2012. október 20.
Szombat reggel igazán gyönyörű napra ébredhettünk, kitalálni se lehetett volna szebb időt. A nap szikrázóan sütött, szellő se rezzent, a hőmérséklet a nyarat idézte, a gyerekek besózva-hurrrááá megyünk lócitromot lapátolni!!!! 🙂

Még nem voltunk kirándulni az egyesülettel nem is tudtuk mire számítsunk, de a meghirdetett program izgalmasnak ígérkezett. A busz a Pestújhelyi Műv. Ház elől indult, rövid zötykölődés után megérkeztünk Őrbottyánba, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és körbe vezettek, megismertettek minket a menhely megalakulásával, munkájával, céljaival.



A telepen nem csak lovak élnek,hanem elhagyott kutyák macskák, de van itt kecske liba pulyka stb. is. A gyerekek azonnal “üldözni” kezdték a macskákat és egyéb, elég gyorsan el nem szaladó lényeket.

A buszból kipakolt csomagok közül előkerült egy nagy láda répa, minek segítségével igen könnyen magunkhoz lehetett édesgetni a lovakat, pónikat, szamarat.


Nekünk törzsgyökeres városiaknak ez már önmagában különleges élmény volt. Azonban nem csak a magunk örömére jöttünk, hanem segíteni a legelőt megtisztítani. Ideje volt elkezdeni dolgozni. Lehetett választani ki marad segíteni az ebéd elkészítésében, ki választja inkább a mezőgazdasági karriert mint trágya gereblyéző vagy lapátoló betanított segédmunkás. 🙂 Természetesen gereblyét lapátot ragadtunk és irány a legelő!

Már csak a legelő látványáért is megéri meglátogatni a ló menhelyet, a szelíd lankákon békésen legelésző lovak, a csodálatos táj, a természet csendje igazi felüdülés. A munka pedig ilyen jó kedélyű vidám társaságban élvezetes, sokat nevettünk, így gyorsan repült az idő.




A gyerekek is annyira élvezték, hogy még azon is morfondíroztak visszamenjenek-e a részükre szervezett kreatív foglalkozásra, pedig mikor induláskor meghallották, hogy patkófestés is lesz kitört belőlük az öröm. Végül a három nagyobb a kézműves foglalkozás mellett döntött, de a legkisebb – a négy és fél éves Momo – semmi pénzért nem hagyta volna abba a lapátolást – magam is meglepődtem rajta, milyen hatékony munkásnak bizonyult.
Mire kellemesen elfáradtunk és épp úgy éreztük itt az ideje, szóltak: elkészült az ebéd.
Farkas étvággyal estünk neki a remekül elkészített bográcsban főtt káposztás babgulyásnak.



Csak dicséret illetheti a szakács brigádot, nem spóroltak ki semmit a levesből – osztályon felülire sikeredett, na és a palacsinta házi barack lekvárral, kakaóval se volt kutya!
Apropó kutya! Míg ebédünket fogyasztottuk néhány kutya csatlakozott hozzánk.

Szépek voltak, kedvesek és jól ápoltak, itt igazán arany életük lehet. Bár minden állat, melyet itt látunk boldognak, elégedettnek tűnt, látszott tőrödnek velük, gondoskodnak róluk.
Ebéd után kreatív foglalkozás

és meglepetésként tombola volt,


majd egy játékos vetélkedő és tudáspróba a lovakról.

Ennek az igazán színvonalasan megszervezett csodaszép napnak csak egy hibája volt, nagyon hamar véget ért. 🙂
Remélem lesz még ilyen és részt vehetünk rajta!

Budai-Hammerliedl család

További képek >>>

Reklámok