A tábor óta valahogy megsokasodott a kutyáinkat sétáltató önkéntesek száma… Július közepe óta nem fordult még elő olyan eset, hogy ha délután vagy hétvégén mentem a Strázsába, ne találkoztam volna „táboros gyerekekkel”, akik egész családjukkal megjelentek, és így 2-5 kutyának – de ha két kört sétáltak, akár 4-10-nek okoztak örömet, és hoztak izgalmat, fényt az életébe. Mikor elbeszélgettünk, kiderült: már nekik is szükséglet a program, és rendszeresen járnak, két hét alatt 2-6 alkalommal is kint voltak akár!! Zsófi és édesanyja az Illatos útról tervez örökbe fogadni, mint mondták: a mi kutyáink szépek, jól ápoltak, biztonságban vannak… ha onnan visznek ki állatot, egynek ez az életét jelentheti.

A tábor, úgy gondolom betöltötte a szerepét: a gyerekek jól érezték magukat, hiszen különben nem alakult volna ki a kötődés hozzánk, és a Strázsában lévő kutyáinkhoz. Értik, érzik, hogy ezek az állatok érző, gondolkodó, érzelmekkel rendelkező lények, akiknek fontos a szeretet, törődés, gondoskodás.
Akarhatunk-e ennél többet?
SIKERÜLT!!!

Néhányan a visszatérők körül:

Kasznakata

Reklámok