Címkék

, , , , , , , , , , , , , , ,

Sokan voltunk ma kint, minden ebünk részesült a neki kijáró szeretet- és sétaadagban, a fegyelmezés most elmaradt, pedig rájuk fér… 🙂
A Luca-szoba továbbra is rossz, mint a veszedelem, egymást viszik bele a hülyeségekbe, és egyszerűen kielégíthetetlenek az igényeik, mozgás, foglalkozás, játék, simi, satöbbi.
Ha lenne elég hely ehhez, akkor egyenként mindegyiküket összeraknám egy-egy matuzsálem korú, és felcukkolhatatlanul buddhista beállítottságú kutyával egy hónapig, hátha aludnának is néha. 🙂

Málna-Milla ma dupla sétában részesült, kimentek pórázon, és mire visszaértek, pont az ő szobájuk volt kint a nagypályán, így aztán lehetett elengedve őrjöngeni is egy kicsit.

Kata (a továbbiakban Kati, hogy ne keverjük össze a Katalinokat) kivitte Hernádot, Kanyart, Bogyót, majd a Nox-Yucca párost velem együtt, Yucca is kenneltiszta már!
Végighúztak minket a Liget összes latyakján, illetve benne is, a hótaposóm szana meg széjjel ázott már akkor, és hol volt még a vége…

Vannak – egyelőre rejtőzködő – fotósaink, a kisDalmák, nagyon sok kutyánkról csináltak képeket egy-egy kör séta keretein belül, Kanyar, Keszi, Scott, Chris, Hablaty, Milla, Ében, csak hogy egy párat említsek közülük (Milla akkor sétált harmadjára, azt hiszem, neki nem lesz szüksége esti mesére az elalváshoz)

Móni és Gábor (és persze Joda) először nagypályáztak a Málna-Milla szobával, majd az Ében-Roki szobával, úgyhogy kellőképpen tele voltak már vizes-havas-latyakos kutyamancsnyomokkal, amikor kivitték Malenát és Hullámot a Ligetbe.

Én Metált kaptam, háááát… tök édes, aranyos, de a karizmaim, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, most veszettül sajognak 🙂 , és legyünk őszinték: Metál tulajdonképpen tök jófej volt, hogy “csak” ennyire húzott, mert az az igazság, hogy ha úgy istenigazából belelendült volna, tuti feltörlöm az összes maradék vizes havat a Ligetből. De rendes fiú volt, és visszafogta magát.

Nagyon érdeklődik a többi kutya iránt, ment volna az összes sétáló kutyához oda, ami úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy amint észrevettem, hogy Metál kiszúrt egy-egy kutyát, én máris azt néztem, hogy mibe tudnék megkapaszkodni, ha esetleg megindulna, de némi fizikai ráhatásra (pórázzal való elvontatás) rá lehetett venni, hogy mégse tépjen oda az ebekhez. A jutifalatot érdekesen veszi el, kábé tövig bekapja a kezem a falattal együtt, de egyáltalán nem szorít rá, a fogai hozzá sem érnek a kezemhez, csak rátermel némi ipari mennyiségű nyálat, és elveszi a falatot.

Mire visszaértem Miszter Színesfémmel, Kati már javában csinosítgatta Hernádot, aki mindent hagyott, mindent tűrt, ha nagyon elege volt már, akkor a maximum mozgása az volt, hogy leült.

Íme a felturbózott, megkozmetikázott Hernád:

bajusz:

a szőre ilyen hullámos alapból, a képen már kifésülve:

nekem ez tetszett a legjobban az új-Hernádból: 🙂

meg ez: (a farkán a szőr valami eszméletlenül hipercuki, és most, hála Katinak, mérnöki pontossággal egyenesre levágva:

A lábait békén hagyta, hiszen meddő próbálkozás lett volna ebben az időben.

Ja, és amit nem adnak vissza a képek, hogy Hernád kapott egy szárazsamponos “polírozást”, úgyhogy most nem csak tiszta, jólfésült, hanem illatos is!

Morvai Kriszti

Reklámok